A levéltár története, anyaga


 

Az egyetemi levéltár létrejöttének körülményei és iratanyagának sorsa

A Veszprémi Egyetemen az alapítás évétől kezdve szinte valamennyi irat ránk maradt, hiszen az egyetemen kezdettől fogva az éppen érvényes jogszabályoknak megfelelően pontos és szabatos iratkezelés és irattározás folyt. Az irattárat az intézmény viszonylag késői alapítása miatt háborús pusztítás nem érte és szerencsésen 1956-ban is elkerülték az abban az évben sokhelyütt előforduló pusztulások. Mindez szokatlan a magyar felsőoktatásban és különleges szerencsének mondható, hiszen nagyon sok hazai egyetem levéltári anyagát érték pótolhatatlan károsodások, még a legutolsó ötven évben is. Ugyanakkor, mint annyi más helyen, itt sem történt folyamatos és szakszerű selejtezés, s így az iratok éppen napjainkra elérték azt a kritikus mennyiséget, amelynél egy szakszerűtlen selejtezés során a jelentős történeti értékű iratok megmaradása is veszélybe kerülhet.

Az elmúlt két évtizedben Magyarországon az egyetemi levéltárak sora alakult meg, de ez a folyamat az 1970-es évek elején főleg a több évszázados múlttal bíró, nagy hagyományú egyetemeket (ELTE, SOTE, BME, Miskolci Egyetem, Soproni Egyetem) jellemezte. A Budapesti Műszaki Egyetem Levéltárának munkatársai, mint társintézménynél már az 1970-es évek elején látogatást tettek és jelezték, hogy fontos lenne az iratanyag történeti szempontú feldolgozása. A területileg illetékes Veszprém Megyei Levéltár 1976-ban irattári ellenőrzést végzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen és az iratanyag elhelyezését még jónak és megnyugtatónak tartotta, bár a legkorábbi évek anyagát hiányolta és jelezte, hogy elkerülhetetlen az anyag selejtezése. A megyei levéltár igazgatója 1976-ban már azt javasolta az egyetemi főtitkárnak, hogy "a jövőben meg kell fontolni szaklevéltár alakításának kérdését". A Rektori Tanács 1976. szeptember 14-i ülésén viszont úgy döntött, hogy "főhivatású irattáros beállítását egyelőre nem látja szükségesnek". A későbbiekben az egyetem különböző szervezeti egységeinél keletkezett iratok mennyisége több száz folyóméterre nőtt, de egyre nehezebbé vált e hatalmas irattömegből elkülöníteni a valódi történeti értéket képviselő iratanyagot.

1993 nyarán a Budapesten és szűkebb régiójában működő hazai felsőoktatási intézmények megalakították a Budapest-Gödöllői Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetséget, azzal a céllal, hogy valamennyi intézményben segítsék a történeti értékű iratanyag feldolgozását, kutathatóvá tételét és biztonságos megőrzését. A Szövetség segítséget nyújtott több új egyetemi szaklevéltár létrehozásához, illetve esetenként segítette egyetemek és főiskolák irattárainak rendezését, iratkezelési szabályzatainak korszerűsítését. A fővárosi egyetemi levéltárak mellett több vidéki egyetemen is szaklevéltár alakult. így a legkorábbi miskolci kezdeményezés után Sopronban, majd 1987-ben már Keszthelyen is megalakult a több mint százéves múlttal rendelkező tanintézetek levéltára, s mindenütt úgy, hogy az egyetemi könyvtárak karolták fel e kezdeményezéseket. 1993-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is levéltárat hoztak létre és napjainkra már 14 egyetemi rangú felsőoktatási intézményben működik ilyen szervezeti egység. Hozzá kell tennünk, hogy Németországtól Skandináviáig és Angliától egészen Lengyelországig szerte Európában a nagy hagyományú egyetemeken magától értetődően létezik egyetemi archívum, mint a történeti források őrzőhelye és egyben az adott egyetem múltjára vonatkozó kutatások irányítója.

A Veszprémi Egyetem felismerve bizonyos források megőrzésének szükségességét már az 1970-es években Egyetemi Archívumot hozott létre, ahol igen lényeges dokumentumokat (pl. az egykori Dékáni és Rektori Körleveleket, jelentéseket, statisztikákat stb.) és az egyetem életére vonatkozó egyedi írott és tárgyi forrásokat is gyűjtöttek. Az Archívum létrejötte természetesen nem pótolhatta az Egyetemi Levéltárat, hiszen az egyedi értékű iktatott iratsorozatok nem tartozhattak gyűjtőkörébe.

A minisztérium 1993-ban felhívta az egyetemek és főiskolák figyelmét a fővárosi kezdeményezésre, s ennek hatására 1993 őszén a Veszprémi Egyetemen is további lépések történtek. Dömötör Lajosné könyvtárigazgató részletes szakmai konzultációk után javasolta az egyetemi levéltár megalakítását és egy Veszprém-keszthelyi egyetemi levéltári szövetség létesítését, hiszen Keszthelyen már régóta működött a nagy múltú intézmény archívuma. Az egyetemi szaklevéltár megalakításához ekkor még nem álltak rendelkezésre a szükséges tárgyi és anyagi feltételek.

1996 őszén a Budapest-Gödöllői Levéltári Szövetség Tanácsa az alapszabály megváltoztatásával országos jellegűre bővítette tevékenységét, s megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetség, amelybe számos vidéki egyetem is belépett 1997 folyamán. Ezen intézmények közé tartozott a Veszprémi Egyetem is, amely ma tagja a 26 hazai egyetemet és főiskolát tömörítő szövetségnek. A szövetség tagjaként már megnyílt arra a lehetőség, hogy külső szakemberekkel megtörténjen az iratok rendezése és szakszerű elhelyezése, hiszen ez feltétele volt egy önálló egyetemi szaklevéltár megalakításának.

 

A levéltári anyag rendezése

A Központi Könyvtár igazgatójának kezdeményezésére 1998 őszén kezdődött meg a központi épület padlásterében felhalmozott iratanyag selejtezése, rendezése és a történeti értékű iratsorozatok kiválasztása. Az azonnal kiderült, hogy a teljes iratanyag feltárása óriási munka, ami csak több fázisban végezhető el. Az első szakaszban arra kellett törekedni, hogy az immár fél évszázados univerzitás legfontosabb, legértékesebb dokumentumait gyűjtsük össze és helyezzük biztonságba, a többi iratanyagot pedig majd a rendezés második vagy harmadik szakaszában lehet csak átválogatni és erős selejtezés után a megőrzendőket levéltári állományba venni. Ezt a módszert indokolta az is, hogy az egyetem - nem kis ráfordítással - egyelőre egy kb. 120-150 folyóméter irat elhelyezésére alkalmas és korszerűen berendezett levéltári raktárat alakított ki. A gyűjtőkörbe tartozó, valóban maradandó értékű iratanyag feltehetően ennek legalább a négyszerese, de ezek elhelyezésére nyilván csak a tervezett új könyvtári-levéltári épületben kerülhet majd sor.

A rendezés során elsőként az egyetem legfőbb vezető testületeinek és hivatalainak iratanyagát igyekeztünk összegyűjteni és megmenteni. Nagy jelentőségű, hogy 1949-től - különböző helyekről - csaknem hiánytalan sorozatát lehetett összeállítani az egyetemi és 1957-től kezdődően a dékáni, majd rektori tanácsülési jegyzőkönyveknek. A legfontosabb forrássorozat természetesen a Rektori Hivatal és az ahhoz kapcsolódó szervezeti egységek iktatott iratanyaga. A rendezés során megállapítható volt, hogy Veszprémben kezdettől fogva precíz, pontos irattározást végeztek, de az évek során a többszöri költöztetéssel az irattári rend felbomlott, így azt a lehetőségek szerint helyre kellett állítani. E munkát nagyon megnehezítette, hogy a hetvenes években előkészületek történhettek egy majdani selejtezésre, így évenként szétválasztották az iratanyagot, de szerencsére az akkor selejtnek minősített iratokat mégsem szállították el. Mai rendezési szempontjaink szerint ezek közül igen sok irat volt olyan, amelyeket forrásértéke miatt meg kell őrizni, így visszahelyeztük eredeti helyükre. Veszprémi sajátosság az is, hogy itt az ötvenes évek csoportszámos iratkezelésének megszűnte után is változatlanul iktatólapokat használtak, amelyeket nem kötöttek évenként egybe, mint a legtöbb hasonló intézménynél, s ezeket az iktatólapokat a tételszámosan iktatott iratok mellett helyezték el. Utólag ezekből az iktatólapokból már lehetetlen különálló segédletsorozatot kialakítani, így a lapok az iratok mellett, a hozzájuk készült mutatókönyvek, indexek viszont külön sorozatban találhatók. Mindez technikailag megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné a levéltár legnagyobb állagának kutatását. Iratkezelés szempontjából nem feltétlenül szabályos, de veszprémi sajátosság a minisztériumi iratok külön kezelése, sőt ezekhez külön irattári segédletek készítése. Ezt az elkülönítést a tételszámos iktatás bevezetése után kezdték alkalmazni és a rendezés során mi sem választhattunk más megoldást, mint ezen iratokból külön állag kialakítását. A kutatók és érdeklődők figyelmét felhívjuk, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve egyes ügyek feltárásához egyaránt át kell nézni mind a Rektori Hivatal iktatott iratait, mind pedig a külön kezelt minisztériumi iratokat. A rendezés során előkerült egyéb rektori iratoknál a proveniencia elve már nem volt alkalmazható, így azokat irattípusok, vagy tematikájuk alapján kisebb állagokba rendeztük, amelyeket az ismertetés végén felsorolunk.

Az Egyetem gazdasági, pénzügyi jellegű irataiból hatalmas mennyiségű és nagymértékben selejtezhető iratanyag maradt meg. Ezek áttekintése egy következő rendezési fázis feladata. A mostani ütemben csak az 1957 és 1971 közötti Gazdasági Igazgatóság iktatott iratainak egy részét helyeztük el a Levéltárban. Itt olyan mennyiségű anyagról van szó, hogy további átvételük csak az új levéltári raktár megépülése után lehetséges. Rendezésre került a tudományos munkával, a doktori ügyekkel, illetve a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályok, szervezeti egységek történeti értékű iratanyaga. Ezeknél is minden esetben igyekeztünk az eredeti irattári rendet fenntartani, vagy helyreállítani. Bizonyos típusú iratokból, tárgyi csoportokból tematikus állagokat hoztunk létre. A Rektori Hivatal iratait az egyetem és a Könyvtár vezetésével megállapodva 1995. december 31-ig bezárólag vettük át a Levéltárba, ezt tekintve a mostani rendezés időhatárának. Néhány állag esetében ennél későbbi, de egyértelműen történeti értékű iratok állományba vétele is megtörtént. E viszonylag rövid időhatár azt is jelenti, hogy az utolsó 10 évből esetleg később kiselejtezendő iratok is állományba kerültek, ugyanakkor megismerve az iratokat, azt mondhatjuk, hogy ennek csekély lesz az aránya, mivel a központi hivatal iratkezelése változott a kilencvenes években, így döntően csak a jelentős történeti értékkel bíró iratok iktatására került sor.

Egyéb központi egyetemi hivataloktól csak csekély mennyiségű irat átvételére került sor. Ezek sorában említhető a Főtitkári Hivatal csekély külön kezelt anyaga, és a Központi Könyvtár teljes egészében megmaradt irattára. A belső ellenőrzéssel és az egyetemi jogi ügyekkel foglalkozó részleg iratait is állományba vettük. A rendezés ezen fázisában nem került még a Levéltárba a Személyzeti Osztály iratanyaga és a Tanulmányi Osztály óriási mennyiségű vegyes értékű irattára. A szakdolgozati bírálatokból itt ugyan már kialakítottunk mintaként egy állagot, de a Tanulmányi Osztály teljes irattárának rendezése, selejtezése igen időigényes és nehéz feladat, amit szintén csak akkor lehet majd elvégezni, ha a raktári kapacitás tovább bővül.

A karok dékáni hivatalainak iratai egyelőre nem kerültek és viszonylag új jellegüknél fogva nem is kerülhettek a Levéltárba, de néhány tanácsülési jegyzőkönyv elhelyezésével mégis jelezni kívántuk a majdani további iratátvétel lehetőségét.

A Levéltár szerves részét képezik a szerencsére hiánytalanul megmaradt hallgatói és tanulmányi nyilvántartások sorozata. Ezeket a törzskönyveket, szigorlati- és államvizsga jegyzőkönyveket egyelőre a Tanulmányi Osztály őrzi, de a megfelelő hely biztosítása után a Levéltárban kerülnek majd elhelyezésre.

 

A levéltári anyag tagolása, segédletei, forrásértéke

A rendezés során a magyar egyetemi levéltárakban használatos számkontingens- rendszert alkalmaztuk. Az 1-50-ig számozott fondokat az egyetem központi szervezeti egységei részére tartottuk fenn és egyelőre nem nyithattuk meg valamennyi fondot, részben a még át nem vett iratok miatt, részben a nyilván még később alakuló új központi szervezeti egységek részére kellett számokat fenntartani. A fondok számozása éppen ezért nem folyamatos. A 6. fondot a Személyzeti Osztály részére tartottuk fenn, a 17. után pedig üres fondszámok találhatók további szervezeti egységek részére. Az 51-100. fondokat a Mérnöki Kar tanszékei és szervezeti egységei, a 101-150. fondokat a Tanárképző kar egységei részére tartjuk fenn. Az esetleges személyi, professzori hagyatékokat - melyek a jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat szerint is a Levéltár gyűjtőkörébe tartoznak - csak a 300. fondszámtól kezdve kívánjuk számozni, gondolva arra, hogy az integráció utáni szervezeti átalakulás után egészen új egyetemi struktúra alakulhat ki.

A Levéltár első bemutatkozása a jelen kalauz, amelyet követnie kell egy az egyes raktári egységeket is részletező középszintű segédletnek, azaz egy repertórium kiadásának. Ennek készítése már folyamatban van és remélhetőleg a Veszprémi Egyetemi Könyvtár és az Egyetemi Levéltári Szövetség összefogásával hamarosan megjelentethető lesz. A most feldolgozott iratanyag mintegy 126 folyóméter, ami egy ilyen korú egyetemnél jelentős mennyiségnek mondható.

A Levéltár különlegessége, hogy az 1945 után alapított hazai egyetemek közül Veszprém az első, ahol egyetemi szaklevéltár alakult. Az 1945 utáni hazai műszaki felsőoktatás-történetre, tudománytörténetre, de általában a művelődéspolitikára érdekes és értékes források maradtak meg itt, amelyeknek természetesen nagy a helytörténeti és regionális jelentősége is.

A most rendezett források alapján már hitelesen és dokumentálhatóan lesz megírható a Veszprémi Egyetem történetének első fél évszázada. Az összefoglalást azonban résztanulmányoknak és forráskiadásnak kell megelőznie. Reméljük, hogy a Központi Könyvtár és a Levéltár az elkövetkezendő években meg tud majd jelentetni a mostani gyűjtemény anyagából válogatott, megfelelő tudományos apparátussal ellátott egyetemtörténeti forráskiadványokat.

utolsó frissítés: 2011, február 28 - 15:42