Ismét impakt faktoros folyóirat a Hungarian Journal of Industrial Chemistry

Bélafiné Bakó Katalin professzor asszonnyal készített interjúnk aktualitását adja, hogy az általa szerkesztett nagy múltú egyetemi szaklap, a Hungarian Journal of Industrial Chemistry ismét impakt faktoros folyóirat lett.

Bélafiné Dr. Bakó Katalin

Milyen típusú szakfolyóirat a Hungarian Journal of Industrial Chemistry (HIJC)? Kik vesznek részt a szerkesztőség munkájában?

Szakfolyóiratunk alap- és alkalmazott kutatási eredményeket mutat be általában évi két kötetben a következő területeken: anyagtudomány, biotechnológia, energetika, élelmiszermérnökség, folyamatmérnöki rendszerek, gépészmérnöki folyamatok, kémiai folyamatok, ipari menedzsment, környezeti kémia és technológia, kémiai technológia, mechatronika, újrahasznosítási eljárások, vegyészmérnökség. Szerzőgárdánk nemzetközi, a Hungarian kifejezés a címben leginkább a szerkesztőség és a kiadó helyszínére, földrajzi elhelyezkedésére utal.
A szerkesztőség is nemzetközi, a szerkesztőbizottság tagjainak mintegy fele európai illetve tengeren túli egyetemek, kutatóintézetek nagytekintélyű szakemberei.
A szerkesztőségi munkát tekintve korábban Boda Dezső professzor dolgozott velem, mint főszerkesztő helyettes, nemrég Horváth Ottó professzor vette át a helyét. A szerkesztésben korábban nagyon sokat segített Dr. Ható Zoltán, most a tördelést, formai javítgatást Székely Katalin végzi. Anyanyelvi lektorunk pedig Matthew Chen. A szerkesztőség munkáját továbbá nagyban segítik a bírálók, akik nagy része megbízható egyetemi kolléga. Látszik tehát, hogy nem vagyunk sokan, és itt is szeretném megköszönni munkatársaim odaadó és lelkiismeretes munkáját.

Mit jelent az impakt faktor, mint olyan és milyen jelentőséggel bír egy tudományos folyóirat életében?

Az impakt faktor a tudományos folyóiratok tudománymetriai mérőszáma, amely az egyes folyóiratok minőségét hivatott értékelni (angolul impact factor, a kifejezés magyarosítási kísérlete a "hatástényező"). A legelső közreadott adatsor az 1975-ös évre vonatkozott. Az impakt faktor listákat korábban az amerikai Thomson Reuters adta közre, számításához az adott folyóiratnak az előző két évben megjelent publikációira a tárgyévben adott hivatkozások számát osztják el az előző két évben megjelent publikációk számával.
Újságunk első megjelenése után nem sokkal már kapott impakt faktort, de az ezredforduló után – az alapító és támogató grémiumok többségének kihátrálásával – a folyóirat köteteinek szerkesztésére, rendszeres kiadására nem jutott elég forrás, így levették a listáról.
Manapság már csak azon szakfolyóiratok kerülnek be az impakt faktoros újságok közé, amelyek az igen szigorú kritérium rendszernek megfelelnek egy előzetes értékelés alapján (ld. Web-of-Science, illetve Clarivate). 

Kérjük, mutassa be olvasóinknak a HJIC szakfolyóirat történetét a kezdetektől napjainkig. Melyek voltak a folyóirat történetének legfontosabb mérföldkövei?

Az újságot 1973-ban Veszprémben indította útjára Bodor Endre professzor, alapító főszerkesztő, az egyetem legendás tanára, ikonikus egyénisége, s kiadását négy akkori veszprémi, vegyiparhoz köthető intézet (MÁFKI, NEVIKI, MTA MÜKKI és a Vegyipari Egyetem) támogatta. A lap külső formájában is hangsúlyozta a nevében megjelenő jelzőt: magyar trikolór szerepelt a címlapon, az akkori hatóságok nem túl nagy örömére.

A több mint 50 éves múlttal rendelkező szaklap megjelenéséért jelenleg a Pannon Egyetem Mérnöki Kara felelős, az egyetem a hivatalos kiadó, s 2019-től az MTA Könyvtár és Információs Központ együttműködésével valósul meg az online megjelenő közlemények egyértelmű azonosítása és elérésük hosszú távú biztosítása (DOI, Crossref). A lap eredeti közleményeket, összefoglaló és rövid cikkeket egyaránt közöl, továbbá konferenciák anyagai számára is biztosít megjelenést. A beküldött kéziratokat szigorú bírálatnak veti alá, a javított, elfogadott cikkeket angol anyanyelvű lektor korrigálja. A folyóiratban a közlemények megjelenése ingyenes, és a publikált anyagok is – 1973 óta az összes cikk archiválva van – költségtérítés nélkül hozzáférhetők, letölthetők a honlapról (http://mk.uni-pannon.hu/hjic ).
A szaklap 2020-ig nyomtatott formában is megjelent, azóta azonban csak online érhető el.

Milyen terveik vannak a közeljövőben?

Szeretnénk a lap szerzőgárdáját még nemzetközibbé tenni, ehhez nemcsak az oktatói gárda, de az itt tanuló Stipendiumos hallgatók szakmai kapcsolatait is felhasználnánk. És nyilván ez a mostani alacsony, 0,2 impakt faktor növelése is fontos célunk. Ezzel nem egyszerűen a mérőszám emelkedne, de a most divatos Q1-Q2-Q3-Q4 beosztás szerint is előrébb kerülhetnénk, a „chemical engineering” kategóriában nem elérhetetlen akár a Q2 besorolás sem.

Véleménye szerint hogyan lehetne tovább erősíteni a Pannon Egyetemen keletkezett tudásvagyon nagyobb nemzetközi láthatóságát?

Úgy gondolom, – és itt főleg a Mérnöki Karról beszélek – hogy az itteni tudásvagyon részét nemcsak kutatóink, oktatóink kutatás-fejlesztési és innovációs projektjeinek eredményeit fémjelző publikációk és találmányi bejelentések, know-how-k képezik, hanem a kutatómunkában résztvevő hallgatók dolgozat formájában megjelenő munkái is. Ezek közül a PhD hallgatók témái (és témavezetői), munkái tökéletesen átláthatók, a disszertációk teljesen hozzáférhetőek (hacsak nem kértek titkosítást), viszont a MSc vagy BSc dolgozatok egyáltalán nem láthatók. Pedig ezek nagy része is értékes munka, sokszor azok a bizonyos „ördögi részletek” itt találhatók. Ezek gyűjtésével, láthatóvá tételével megmutathatnánk a világnak (picit nagyképűen), milyen kutatómunkák, milyen szinten folynak nálunk. Ezek a dolgozatok mindig tartalmaznak pl. angol nyelvű abstractet, ez és a többi adat elektronikus formában történő tárolása és on-line bemutatása, kutathatóvá tétele nagyban elősegítené a tudásvagyon nemzetközi láthatóságát.
Lehet, hogy ez utóbbi kissé elrugaszkodottnak tűnik, de mérnöki körökben ismert, hogy jó néhány nagy amerikai egyetem, kutatóközpont honlapján elérhetőek ezek a BSc, MSc dolgozatok, s az ottani könyvtár, levéltár ezt a műveletet rutinszerűen alkalmazza, s teszi nyilvánossá az ottani tudásvagyonnak e nem elhanyagolható részét.

Egyébként – mintegy esettanulmányként – elmondom, hogy a kutatócsoportunknak volt olyan kutatási projektje, amely úgy indult, hogy egyik volt PhD hallgatónk disszertációját találta meg a cég, s vette fel velünk a kapcsolatot.

Köszönjük a beszélgetést, és gratulálunk a fantasztikus eredményhez!